Stoppos históriák határon innen és túl

Szegedről Pestre stoppoltunk B. Annával péntek délután. Öt percet állhattunk, mikor megállt egy szemmel láthatóan általában taxiként funkcionáló jármű, s mondta, hogy Ferihegyig megy, szívesen elvisz minket. Középkorú fazon volt, régebben börtönőr s csak néhány éve taxisofőr. Jó fej volt, beszélgetett velünk, nem bánta, hogy bealszunk; csak az utolsó pillanatban jöttünk rá, hogy ő Ferihegy 2-re megy, mert már csak a fapadosok közlekednek F1-ről; sebaj, kirakott a lekanyarodó útnál, százzal zúztak el melletünk az autók, de találtunk egy kis (forgalomtól elzárt, csíkos) helyet, ahol nullánál valamivel több esélyünk volt. Nem telt bele három perc, látjuk ám, hogy egy taxi tolat vissza hozzánk. Na szép, igazi taxi, nem, nem fizetünk! De nem is volt rá szükség; mondta a fazon, hogy ő is haj de sokat stoppolt ifjúkorában, szívesen bevisz minket, mert befelé igyekszik a városba; veszprémi volt ráadásul, hát elvitt Kőbányáig s a Népligetig minket minden gond nélkül. Hamarabb fönt voltunk, mint a vonat. Jeeee.

:)