Stoppos históriák határon innen és túl

Úgy tűnik, a múlt hétvégi - részben Kedvessel, részben egyedül elkövetett -  kombóval kiérdemeltem egy meghívást a Stoppos blogba. Állítólag egy lovaggá ütéssel is felér. :-)

**********

A dologra egy light-os Szeged-Mórahalom-Szeged körrel melegítettünk még csütörtökön. Kedvessel álltunk ki a temetőnél, és oda-vissza összesen nem kellett 5 percnél többet várni. Igazából kigyalogolni a város széléig a melegben volt a legnehezebb...

**********

A java szombaton délelőtt kezdődött, Szegedről Budapestre, most már egyedül.

Cora-busszal mentem ki a Praktiker mellé, 11 körül álltam ki. Kb. 20 perc után felvett egy enyhén hippis fazon (ez a jó szó - sosem tudok dönteni a csávó, a tag, a pasas és hasonlók közül...).
Kecskemét előtt lekanyarodott a pályáról, kitett egy benzinkútnál.

Elsőre elég reménytelennek tűnt a hely, néhány román kamion legelészett a parkolójában, azok sem úgy néztek ki, mintha a közeljövőben bárhová elnidulnának. A kijáratnál vártam, végül csak egy negyedórát.

Kis fehér Peugeot-val vett fel egy középkorú fazon illető. Erősen sietett a Népligetbe, ahol valakivel találkoznia kellett. A gond az volt, hogy nem volt biztos benne, hogy hogyan jut oda az ember. És sajnos én sem, úgyhogy a Gabssytól kértem telefonos segítséget. Végülis egy elszalasztott jobbkanyar után valahogy mégis odakeveredtünk.

********** 

Szombat délután, újra együtt a Kedvessel elindultunk Nagykőrös felé. Kivonatoztunk Ferihegyig, és a vonatmegálló mellett álltunk ki a 4-es útra, közvetlenül egy szemafor után. A terv az volt, hogy, ha nem vesznek fel, még mindig elmehetünk vonattal.

Ez addig állt, amig meggondolatlanul be nem szállunk valakihez, aki alig vitt pár kilométert, és egy elég undorító kanyarban tett ki. Innen már vissza kellett volna buszozni Ferihegyre, ha mégiscsak a vonat marad.

Már kezdünk gondolkodni azon a vissza-buszon, amikor egy szimpatikus fiatalember felvett minket. Kiderült, hogy majdnem-ismerős, Kedves volt kolistársának a bátyja. El is vitt Monorig, pedig már előtte le kellett volna kanyarodjon. (Sőt, már azelőtt eldöntötte, hogy elvisz Monorig, hogy az ismeretség kiderült volna...)

Monoron egy harmincéves piros Porschevalamivel fiatalabb sofőrje vett fel. Unalmában kocsikázott, amikor lehetett, akkor úgy 220 fölött is. Bár ez nem biztos, mert el volt törve a sebességórája. Mindenesetre ilyen gyorsan autóval még sosem utaztam. Élmény volt. :-D
Eredetileg csak Irsáig ment volna, de a kedvünkért elvitt Ceglédig, annak is a nagykőrösi végére, ami tök rendes volt tőle, de majdnem baj lett belőle...

Cegléden ránk esteledett. Rájöttünk, hogy van egy vonatunk még, nagyjából fél óra múlva. Egy gyógyszertár előtt megkérdeztem egy beteg anyukát, aki épp a gyógyszereit váltotta ki a lányával, hogy milyen messze van az állomás. Elmondta, hogy majd' félórányira, és a vonat 17 perc múlva indul. Aztán felajánlotta, hogy elvisznek. Szegénynek aznap még 39 fokos láza volt, de azt mondta, hogy régen a kislányával sokat kellett stoppoljon, és átérzi a helyzetünket...

Így értük el a vonatot (a következő vagy 2-3 óra múlva lett volna), és jutottunk végül Nagykőrösre.

********** 

Vasárnap reggel újra egyedül folytattam az utat Bajára.

Vonattal bementem Kecskemétre, majd át a városon gyalog. Az 541-es kijáratnál álltam ki. Van arra egy híd a vasút felett, átmentem azon, és nem sokkal utána. Ott már az autók többsége kifele megy a városból.

Vasárnap délelőtt nem volt túl nagy forgalom, de most volt időm bőven. Kb. fél óra után felvett egy nagybajszú parasztember a feleségével. Jakabszállás után tettek ki, ahol egy buszmegállóban próbálkoztam tovább.

Itt nagyon gyorsan mentek az autók, kicsit féltem, hogy a kutya sem fog lelassítani. Egy 20 percet vártam is, viszont utána Bajáig vittek.

**********

No. Hát ez lenne a hétvége története.

Úgy két héten belül valószínűleg újra megpróbálkozom egy Baja-Szeged-Budapesttel, ha így lesz, majd írok róla.

Üdvözlet a blog használóinak!

Elég rég jelentkeztem, s e bejegyzésemmel épp azt szeretném közölni, hogy a továbbiakban sem valószínű a túl nagy aktivitás részemről: idén február óta a Tisza Volán alkalmazásában állok, így jórészt ingyen utazom belföldön. Ez jelentősen lecsökkenti stoppos aktivitásomat. :-)

Azért bízom benne, hogy bloggertársaim pótolják  mulsztásomat, s rengeteg kalanddal halmozzák el a mélyen tisztelt olvasót (bár az eddigiek alapján ez csak hiú remény - igaz, azt is tudjuk, hogy a remény hal meg utoljára, meg a sejtszintű enzimműködés).