Stoppos históriák határon innen és túl

Ilyen is van: STOPVERSENY!

Ma reggel kilenckor álltam ki Szeged határába Pest felé stoppolni a Coránál. Először egy hipermodern autó, majd egy kamion állt meg, de egyik sem jó irányba ment nekem; végül (körülbelül a nyolcadik percben) egy ladás fazon mondta, hogy elvisz Pestig. Szép tempósan zötyögtünk az autópályán, próbált politizálni, én meg csak hümmögettem semlegesen, ha már másra nem lehetett terelni a szót.

Kirakott a nullásnál, én meg mint a kisegér, meglapultam a sok száguldó autó között, te jó ég, mi lesz itt, a kissé szeles Pest messzi határában. De szerencsére öt percen belül megállt egy kisteherautó szerű kocsi, a sofőr, ahogy kivettem, német volt, de jól beszélt magyarul; német autókat szállít folyamatosan Romániába. Erősködött, hogy hívjam föl, ha legközelebb Németország felé megyek.

Kirakott a hetesnél, ahol alig raktam ki (egyébként egy meglehetősen idétlen helyen) a kezem, megállt egy román rendszámú olasz kocsi, ez utóbbi két kocsi egyaránt Mercedes volt, de a különbség azért ég és föld...  Az olasz nagyjából annyit tudott angolul, mint én olaszul, meg német szavakat is kevert a mondandójába, de azért egész jól elboldogultunk nemzetközi keveréknyelven: pidgin-indoeurópai. Nagyjából huszonöt perc alatt a Balatonnál voltunk.

Ott csak gyalogoltam kicsit, de nem vártam két percet sem, két vidám bútorasztalos fiatalember vett föl, akik meg voltak lepődve, hogy lány létemre merek stoppolni, merthogy milyen veszélyes. Valóban az, de így könnyen fölvesznek, másrészt - saját elméletem szerint - a jó emberek előbb állnak meg, harmadrészt némi égi segítség is kell. Meg persze megválogatni, hova száll be az ember.

A fűzfői körforgalom nagyon kihalt volt, de szerencsére itt sem sokáig kellett várni, egy Hegymagasra borozni induló autó vett föl, két középkorú férfi, meg hátul, mellettem egy nő; nem voltak közlékenyek, de rendesen kiraktak a körgyűrűnél.

Az egész szűk három és fél óra volt - busszal öt lett volna. :)

csak fölvettem életem első stopposát, húsvét keddjén Tapolcáról Veszprémbe menet Diszelnél állt egy tizenöt körüli srác, elvittem Monostorapátiig a jó öreg opellel. Mondta, hogy gyakran stoppol erre, néha gyalogol, mert olyan a forgalom. Ezen kívül annyit jegyeztem meg, hogy nem szereti a húsvéti sonkát, és a barátaival néha autókat raliznak szét az erdőben. Így megy ez. :)