Stoppos históriák határon innen és túl

Cirka egy óra alatt jutottam el a Veszprémi körgyűrűtől Tapolcára. Elsőnek egy kanyarodó nő és egy idősebb férfi vett föl, s Nemesvámosig vittek. Ott sem kellett sokáig várni, egy csigás hajú fiú vitt el Nagyvázsonyig, aki szőlészetet-borászatot tanul, és beáll majd a családi vállalkozásba, mondta, hogy itt a Balaton-felvidéken sokkal jobban érzi magát, mint Pesten. Nagyvázsony végén egy ősz hajú, ámde a tarkójánál furcsa farkincájú ember vett föl, aki Taliándörögdre ment a gyerekeihez, és huszonévesekhez illő zenét hallgatott. Kapolcson a buszmegállóban álló bácsik jóindulatúan figyelmeztettek, hogy nemsokára jön a busz, fölösleges stoppolnom, és lehet, hogy ők akadályozzák a felvételemet azzal, hogy közel állnak. Mikor odébb mentek, tényleg csakhamar megállt valaki, bár nem biztos, hogy volt összefüggés. Egy molnárcsaládból származó idősebb úr vett föl, mint kiderült, én pedig felvettem a folyton kérdező érdeklődő kiskamasz-álarcot, és kifaggattam a búza őrlésének minden csínjáról, míg bevitt Tapolca központjába.

Soha könnyebb és szórakoztatóbb utat! :)