Stoppos históriák határon innen és túl

Ott kezdődött, hogy busszal utaztam volna, de hiába rohangáltam a Népligetben másfél órán át, gyergyói busz sehol. Végül egy kolozsvári kisbusz elvitt, azt mondta, lehet, hogy késik, s elvisz bárhova Kolozsváron. Nem is aggódtam, csak akkor, mikor öt helyett már háromkor ott voltunk - éjszaka ugye gyorsan halad az ember. Hanem kedves fickó volt a sofőr, beültetett hatodiknak egy, néhány utast Nagyenyedre vivő román kocsiba, úgyhogy elvittek Tordáig félfenéken. Ott egy magyarul beszélő taxisofőr megmutatta, hogy merre van Marosvásárhely felé, s ott éppen pirkadni kezdett (fél hat körül), mikor macskaszemmel a karomon kiálltam az egyetlen MOL-kút kihajtójánál (szerintem nagyjából az a fénycsík látszott belőlem).

Egy román kamionos vett föl, akivel ugyan nem volt közös nyelvünk, de azért elég jól elkommunikáltunk, az ember ha kívülről hallgatnál vagy látná az ilyen beszélgetéseket, azt hiszem, a hasát fogná nevettében. Reggel nyolc körül, mire épp rendesen elaludtam volna, kirakott Szászrégen innenső felén, s fizetni sem engedett. Úgyhogy átgyalogoltam a városon, miután rájöttem, hogy bár ott is lehet stoppolni, de kicsi a valószínűsége, hogy arra mennek a megállók, amerre én szeretnék (két kamion és egy kocsi állt meg, de egy se volt nyerő irány szempontjából).

Aztán kiálltam, de nem teljesen jó helyen, néhány száz méterre a főúttól (de a kanyartól nem láttam, s elfáradtam), úgyhogy kicsit többet vártam, de felvett egy ránézésre ötven éves kocsinak tűnő kisteherautó, a sofőrről csakhamar kiderült, hogy magyar, s míg a sima úton kirázott a kocsi, kifejtette kedvesen határozott véleményét a világról; s Maroshévíztől nagyjából tizenöt km-re kirakott egy faluszél/kamionos pihenő/nagy semmi környékén. Az ott tanyázó moldován kamionok két sofőrje odajött kedvesen beszélgetni, s nem zavarta őket, hogy nem tudok románul, addig kérdezték és mutogatták, míg megértettem, hogy éppen mit akarnak kérdezni. Mondták, hogy ne aggódjak, majd ők leintik a kamionokat, s szereznek nekem stoppot. Mire a helyi rendőr is odajött beszélgetni, nagyjából az ötödik leintett kamionnál, addigra ők is meggyőzték a sofőrt, hogy vigyen el, a kedves fickó, aki tárgyalt, még azt is közölte a sofőrrel, milyen nyelveken beszélek. Még a rendőr is integetett, ilyen is van! :)

Csakhamar kiderült, hogy ez a negyventonnás kamionos is magyar, s bár csak Szárhegyig ment eredetileg, nagyon rendes volt, és elvitt Gyergyószentmiklósig, és megmondta, hogyan találok oda az iskolához; még azt is meg tudtam írni az engem váróknak, hogy mikorra érek oda, és lőn. Reggel nyolc helyett délre érkeztem meg, de nagyságrendekkel érdekesebb utazás volt, és nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek meg a jófej sofőröknek. :)